Nature Conservation and Landscape Ecology

A Tiszántúlon, a Körösöktől északra elterülő közel 7500 km2 kiterjedésű régió újkori földhasználati rendszerét elemezve, az 1720-ban összeírt és az I. katonai térképen (1782-1785) ábrázolt szántóföldek többsége – egybeesést mutatva a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas területekkel – a hajdúsági és a nagykunsági városok határában mutatkozott. A Debrecent 40-50 km-es körben övező várostérség esetében a táji erőforrások, azaz a magas biomassza hozamú árterek, az országos kitekintésben is hatalmas kiterjedésű szántóföldek, az Alföldön oly ritka erdőségek és szőlőföldek egyedülálló „halmozódását” tapasztaljuk. A Debrecen nyugati előterét alkotó 1500 km² hajdúsági szántóföldi övezet, a korabeli hozamok figyelembe vételével, százezer fős nagyságrendű népességkoncentráció eltartását biztosíthatta.

A hajdúsági városcsoport esetében okleveles források és az archaeobotanikai anyag alapján igyekeztünk feltárni e jelenség középkori előzményeit. A helynévi anyag mellett konkrét említések is jelentős szántóföldi tevékenységre utalnak a várossá alakuló hajdúsági települések határában.  A 16 db hajdúsági lelőhelyen talált nagyszámú, közel 47 ezer db gabonaszem jól mutatja azokat a változásokat, amelyek a gabonatermesztésben a középkor során végbementek. A zöldség- és más haszonnövények, a gyümölcsmaradványok viszonylagosan magas száma és változatos faji összetétele 12-13. századi konyhakertek gyümölcs- és szőlőskertek meglétére utalnak.

Premisszaként elfogadva az alföldi állattartás városképző funkciójára vonatkozó korábbi megállapításokat, a hajdúsági várostérség vonatkozásában kiegészítésüket szeretnénk megfogalmazni. Következtetésünk szerint a hajdúsági állattartó mezővárosok városfejlődésének hátterében az állattenyésztési szektor számára komparatív előnyöket biztosító ártéri legelők takarmányhozamaira épülő specializáció, a jó termőhelyi adottságú szántóföldek koncentrációja, az úthálózatban elfoglalt csomóponti szerep és az autonómiákkal rendelkező közösségek regionális együttműködésének együttes előfordulása bírt városképző funkcióval.

A biológiai jelenségekkel és tényezőkkel foglalkozó történelemtudományos kutatások során gyakran felmerül a vizsgálati anyag természettudományos értékelésének igénye, illetve a természettudományos vizsgálatok eredményeinek megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen az időbeli változások figyelembe vétele, hiszen adott pillanat csupán egy folyamat köztes állomása, sosem végpontja. Ez a megállapítás határozottan
igaz olyan vizsgálati objektumok esetében, amelyek egyed feletti szerveződésűek, esetleg táji szintűek. Esettanulmányunkban a Hatvantól északra található, mintegy 18 hektáros kisgombosi fás legelő történeti feltárásának eredményeit egészítjük ki különböző természettudományos vizsgálatokkal (földhasználati rekonstrukció, talajtani, magbanki- és fitolitvizsgálat, évgyűrűszélességek alapján követett növekedési trend megfigyelése), alátámasztva, illetve további részletekkel látva el azokat. Az írott források alapján a vizsgálati terület első írásos említése csupán a XVII. századból származik, azonban a talajviszonyok, növényi mikro- és makromaradványok arra engednek következtetni, hogy a terület használata jóval messzebbre nyúlik vissza az időben. Birtoklástörténete bonyolult és szerteágazó. A történeti térképek feldolgozása során kiderült, hogy a kisgombosi fás legelő egykori zárt erdő felnyílása révén jöhetett létre, jelenlegi „fás legelő” habitusának pontos kialakulását azonban csak becsülni lehet. A XVIII. században már igen ritka, magas törzsű tölgyfaerdő képről tanúskodnak az archív források. Használatának intenzitását tekintve kiemelendő a XX. század első harmada. Az 1930-as évekből származó fényképanyag bizonyítja, hogy akkor még aktívan legeltetéssel hasznosított terület volt, amelynek intenzitása nyomot hagyhatott a terület fás szárú vegetációjának évgyűrűiben, csakúgy, mint a szomszédos erőmű tevékenysége is a XX. század második felében. A terület használatával fokozatosan hagytak fel, amit a katonai munkatérképek alapján készített felszínborítás-változásokat bemutató ábrák is jól tükröznek, továbbá pontosításokra ad lehetőséget a fás vegetáció fiatalabb egyedeinek kormeghatározása is.

Wooded pastures are not only important parts of the Hungarian landscape, but they have preserved historical farming methods. Since the beginning of grazing activities in forests, humans and grazing animals have continuously formed their state. Forests of lower quality were ideal places to ...

ABSTRACT Wetlands and grasslands are seriously affected by climate change. A main challenge for agriculture and nature conservation is, in parallel with mitigation, adaptation planning. We started a stakeholder dialogue to develop adaptive management of natural areas in the Körös-Maros National Park (SE Hungary). Impacts that affect terrestrial wetlands and grasslands and their agricultural use and are linked to climate change or other pressures were explored. Identification of stakeholders should be followed by providing information about climate change impacts on natural and human systems, a discussion of goals and objectives, a community based assessment, then elaboration of adapted strategies and measures. There is strong need to differentiate between stakeholders, and customise communication strategies for different groups. The benefits of stakeholder involvement are enhanced awareness, willingness to taking action, inclusion of local knowledge, information exchange among affected parties, identification of win-win-solutions for land users and nature conservation, and building trust in authorities.

In the past, Hungarian land use and the landscape itself, was much more colourful and diverse than it is today. Processes and effects resulting in the current state of landscapes are explored during landscape history studies of certain areas. These changes are being ...

The Carpathian Mountains have impacts on the lower mountains of the Carpathian Basin. These impacts are reflected by the vegetation, climate and soils. Authors examined pastures established on former woodlands or arable lands of the following areas: Bükk Mts., Mátra Mts., Putnok ...

ABSTRACT Soil and vegetation are good indicators of changes in the environment. On the examined area is semi-arid, extreme dry where open grassland is the typical vegetation in the Carpathian Basin. Soils are dry, sandy with vegetation types of xerotherm characteristics with dominant endemic species of Fumana procumbens and Festuca vaginata. We examined natural and anthropogenic environments. The urbanization caused growth of nitrate content in the de-graded, shallow, sandy soils, while the physiognomy of the vegetation remained the same with some changes in the species composition: the amount of weeds and species resistant to disturbing grew; the Cynodon dactylon became dominant on grasslands. A new species, Fes-tuca pseudovaginata was identified. This species adapted to the new environment changed by humans. Its economical importance is that animal stock eat it more readily.